V. rész: Szabadhegyi iparvágányok
Nem mondom, hogy nem volt fárasztó... De szerencsénkre az idő kellemes volt, bár ez egy kicsit szokatlan februárban. Szabadhegyen minden megvan, csak az élet költözött ki. Az állomáson kívül egy lélekkel sem találkoztunk utunk során. De elég is a "rizsából", csapjunk a lovak közé! :) A frissítésben javítottam a már felszedett Tüzép ipv. elhelyezkedését, illetve a feltöltöttem néhány autórakodós képet még 2012-ből.
A szokásossá vált térképpel kezdenék. Az ÁFOR telepre is van egy vágány, azt nem jelöli. Illetve jelöl még egy Tüzép vágányt Győr fele, az sajnos már nincs meg.
Hogy jobban ellehessen képzelni, itt egy domborzati térkép is.
Az egyszerűség kedvéért először Győr felé induljunk. Körülbelül itt lehetett a másik, már felszedett vágány váltója.
Mivel nagyon elnéztük a felszedett Tüzép vágányok helyét, ezért most rendhagyó módon Google Earth segítségével járjuk be. Tehát erre futhatott a sínpár.
És a Tüzép egykori területét egy benzinkút foglalja el.
Utunkat a másik Tüzép vágányon folytatjuk, a nem biztosított tolatásjelzőjét, illetve a siklasztósaruját láthatjuk.
A két vágány párhuzamosan fut egymás mellett.
Egy kis érdekesség... Még 2008-ban egy döglött Bz-t és egy Eaos kocsi raktak félre a vágányra.
Útközben is találni érdekességeket. Valószínűleg itt egy áteresz volt, már csak a korlátja látszik.
És megérkeztünk a rakodóhoz. A körülményekhez képest egyben van, bár rengeteg graffiti gazdagítja és az elejéről a fát is elvitték.
Az az elárvult betonos placcon volt régen a Tüzép. Az utóbbi években helikopter leszállónak is használták.
A rakodónak rengeteg funkciója volt az évtizedek során. Annak idején orosz tankokat pakoltak tehervagonokra, majd a már említett Tüzépnek volt pakolási helye.
A hozzá vezető utat lassan visszafoglalja a természet...
És egy nagyobb ugrással máris a térképen jelzett GYSEV iparvágányon vagyunk, ami a hármas váltóból ágazik ki.
Ezen a vágányon is van siklasztósaru, bár látszik, hogy régen használták.
És tartozik hozzá egy nem biztosított tolátásjelző is.
A vágány egy egészen szűk ívet ír le, mivel annak idején össze volt kötve a GYSEV pályaudvarával.
Itt egy térkép róla, hogy könnyebben ellehessen képzelni.
Na, de térjünk vissza a vágányhoz. Egész jó állapotban van, még nyomtávbővülés is alig-alig van rajta.
Annak idején volt két reflektor, már csak az oszlopot tartó beton van meg.
És a másik betontömb.
Lassan a végéhez érünk. Egyébként a vágányon sokáig zúzottkövet, szenet, illetve még répát is rakodtak.
Megérkeztünk a földkúphoz. Ezen a részen rengeteg a szemét... A földkúp mellett látható egy szelvénykő, csak a szám róla sajnos lekopott.
Jól látszik, hogy a földkúp után is folytatódik a vágány, tehát tényleg össze volt kötve.
A sín mellett fel van töltve a föld kővel, ami azt mutatja, hogy erre jártak a kamionok, amikre fel vagy le pakolták az árut.
Megfordulva pedig ezt látjuk. A Pápai utat, illetve elképzelhetjük, hogy erre folytatódhatott a vágány. Ma már elég sok minden akadályozná az újbóli összekötést. A marcalvárosi buszvégállomás, az újonnan épült Lidl is.
Miután visszatértünk az állomási vágányokhoz a hetes váltónál elágazó raktárvárosi iparvágányokat jártunk be.
Ebből a vágányból egy, Magyarországon nem túl elterjedt váltóval, egy íves váltóval ágazik ki a MOL, annak idején ÁFOR telepre egy sínpár.
A benti vágány hossza nem túl nagy, de a célnak megfelelt.
A vágány itt is eléggé rendeben van, bár ez a kapuról nem igazán mondható el. A graffitisek itt is jót dolgoztak.
A Pándzsa patakot elhagyva, kis sétával eljutottunk ehhez a földkúphoz, ami a csarnoknál levő vágány végét jelzi.
Bent már a természet uralkodik. Egyébként is kihalt a terület.
Bent egy alátétfa árválkodik.
Megérkeztünk a kapujához. Előtte egy vágányzáró sorompó áll, megfutamodás ellen.
Ehhez a kapuhoz is tartozik csengő.
Benézve ezt látjuk. A vágányra lassan-lassan ránő a gaz.
És a váltó, amit a graffitisek nem tudtak kihagyni. Nem messze van még egy vágányzáró sorompó. Érdekesség az, hogy innentől az ágyazat már fehér színű.
A vágányzáró sorompó. Ezt sem kímélték a graffitisek. Jó múltkor még nyitva volt a sorompó, azóta csukta be valaki.
Visszanézve látszik, hogy az iparvágányban van egy kis emelkedés.
Pár perc séta után megérkeztünk ehhez az autórakodóhoz.
Egyébként ez a Hödlmayr autórakodója, az oldalán lévő tanúsítvány szerint 2007-ben vizsgáztatták utoljára. 2012-ben még volt rakodás.
Akkor, 2012-ben Opelokat rakodtak. Köszönjük a képeket normaidő topiktársnak!
Továbbmenve már az autórakodó miatt elzárt vágányokhoz jutottunk. Jobbra a Hödlmayr telepre vezet a sínpár.
A kapun átnézve ezt láttuk.
És a váltója, amit kezd megenni a rozsda...
Itt a vége, fuss el véle. A földkúp, ami a raktárvárosi vágányok végét mutatja.
A földkúp tetején hevert a vágány végét jelző tábla. Egészen jó állapotban van. A szél dönthette ki, ezért mi visszaállítottuk.
És a végére egy hangulatkép. A tábla tovább dacol az idővel, még kitudja meddig.
A Régi Győr című Facebookos oldalon vannak fent ezek az archív képek. Köszönjük nekik! Az épülő vágányokat láthatjuk rajta.
A lassan elkészülő csarnok látszik, előtérben a 11-es vonal.
A csarnokkal együtt készül az iparvágány is.
És már folyik a nagyüzem. Dobozokat pakolnak, közben nagyban jegyzetelnek.
Akkor ennyi lenne Szabadhegy. A következő bejárásra nincs konkrét tervem, majd eldől.
Köszönöm, hogy elolvastad! A szokásos társaimnak, Nagy Daninak és Domján Ákosnak is köszönöm a közreműködést. Ha tetszett, oszd meg vagy lájkold, hogy több emberhez is eljusson!
Vonatguru
