II. rész: Cereol növényoljagyár felszedett, illetve megmaradt vágányai
Újra itt a térképem. Hosszúnak tűnik, de egy jó társaságban hamar bejártuk. Tehát itt a második rész, Cereol iparvágányok. Vagy ami megmaradt belőle.
Innen indultunk, a Híd utcából. Kicsit elnéztem, de körülbelül a kép jobb szélén lenne az ütköző.
A váltó nyomai. Egyik vágány ment a Bercsényi ligettel párhuzamosan, másik ment be a gyárba, ahol 3 felé ágazott.
Hopp, egy talpfa! A parkoló kocsik "ásták" ki.
Visszanézve ezt látjuk. A betont feltúrni túl költséges lett volna, ezért inkább bent hagyták a sínpárt.
Egy betonalj a változatosság kedvéért.
A vasúti átjáróra figyelmeztető tábla még megvan, de elég viseletes állapotban.
Itt látszik, hogy volt egy váltó, ahol kettéágazott a pálya. A kép bal szélén volt még egy sínpár.
Utunk folyamatosan láttunk betonaljakat, ez viszont azért érdekes, mert még benne vannak a sín lerögzítéséhez fémek...
A gyár jellegzetes kéményei. A már lebontott gyár helyén törmelék és gaz áll.
Vasút szempontjából nem érdekes, de itt egy kamionmérleg állt.
A vágányokat jó pár éve felszedték, de még mindig jól kirajzolódik a helye.
Egy útátjáróhoz érkeztünk, a macskakövet jóval egyszerűbb volt megbontani, azért nincs már benne a sín.
Néhány helyen feltűnnek a betonaljak, mivel azokat nem szedték fel, hiszen többe került volna egyenként kiszedni, mint benthagyni.
Egy kisebb ívhez érkeztünk, itt már jobban takar a növényzet.
Egy újabb átjáró, érdekes, itt nem szedték fel a síneket a macskakő közül.
Beértünk a ligetbe, egy hosszabb egyenes következik.
Kis ösvény keresztezi a "vágányt", a sok átjárástól már lassan kijön a földből a betonalj.
Szűk ív következik, az átjárót ismét érdemes megfigyelni. Az egyik sínt lebetonozták, de a másikra már nem jutott...
Az aljnövényzet már ránőtt az űrszelvényre, de itt is kilátszanak a betonaljak.
A Cinka Panna utcában pár betonalj van félredobva, csoda, hogy még nem vitték el...
A már említett utca végét egy ilyen "tipikus" kőkorláttal választották el a vasúttól, nehogy valaki ráguruljon a sínekre.
Egy újabb ív következik, ez is elég szűkös.
Egy átereszen haladunk át, bal oldalon abba kis szűk helyre fordul a vágány, pardon! A helye. :)
Ide fordul be, érdekes lehetett itt lakni.
Újabb átjáró, a sín még itt is megtalálható.
A silókig az utolsó ív, itt is látszik a vágány helye.
Megérkeztünk a silókhoz. A területet vágányokkal együtt árulják, vélhetően ezért nem szedték fel. Egyébként bent 3 vágány van.
A váltók. Egy gyomírtás ráférne...
Ezek után kigyalogoltunk Mákos-dűlőre, ahol csatlakozik az egyes vonalhoz.
Mákos-dűlő. Gazt látunk mindenhol, de azt tudjuk, hogy egy védőváltó is tartozik hozzá a csatlakozás után.
Megfordulva ezt láthatjuk, egy gyomírtó-fotós vonatot eltudok képzelni ide. :)
Még a vonóvezeték tartója is megvan. A vonóvezeték a csapórudas sorompóhoz tartozott. Az útátjáró GYSEV vonal felőli oldalán állt a 99-s őrház, onnan kezelte a bakter a Régi Bécsi úti sorompót is.
A főjelző. A biztosítóberendezés még megy, de a jelzőből talán kiégett az izzó, mivel én még a kép készülte előtt pár nappal láttam működni.
A vágány egyébként nagyon jó helyen fut, fotósvonatot el tudnék képzelni egy Mazsolával. :)
Szintén. A vágányon nagyon sok helyen nyomtávbővülést vettünk észre.
Megérkeztünk az egyes úti híd alá. A híd nagyon csúnyán össze van firkálva...
A vágány az "abdai mocsarat" szeli ketté. Itt is találhatunk kőkorlátot, elképzelhetően azért, hogy éjszaka nehogy valaki besétáljon a mocsárba.
Utunk végére értünk, fordulunk a silók kapujához.
Kicsit kinyújtózva betudtunk fotózni a kapun. A területet őrzik, szerencsére.
Először is szeretnék köszönetet mondani Domján Ákosnak és Apukájának, illetve Nagy Daninak is.
Mint előzőleg is írtam, ha lehet osszátok meg, hogy mindenkihez eljusson! Lesz egy archív fotókból álló cikk is, elképzelhető, hogy már hétvégén felrakom.
Legközelebb a szabadhegyi iparvágányokat járjuk be.
Vonatguru
